Miszla

A Tolnai–Hegyhát dombjai között megbúvó falucskát hangzatos nevű miszlai dombok, Macskás, Ágnis-hegy, Böcskör, Bibor-hegy, Új-hegy ölelik körbe. A környékbeli erdők nagyvadakat rejtenek, a trófeaminőségben is egyedülálló dám-és gímszarvas állomány erre igen gazdag.  A faluvégen horgászparadicsomot, elsőrangú csukázó tavat takar a sűrű ősnádas. S az egykor gazdagon termő ódon pincékkel tarkított lankás szőlőhegyek, az akácokkal övezett löszmélyutak sétára hívnak. Három felekezet templomtornya magasodik az égbe és két kúriát, vagy ahogy a faluban mondják, kastélyt is építtettek az itt élő nemesi családok,  az alsó faluvégen levő belmajorit, és a falu felső határában álló, – ahogy a népnyelv mondja – „ főső kastélyt”.

A település nagymúltú. A falu nevét (Myzla) 1324-ben említik először oklevelek, a középkorban a simontornyai várhoz tartozott. A török hódoltság alatt elnéptelenedett, majd 1715-ben Salomvári János telepítette be újra magyar telepesekkel, katolikusokkal, reformátusokkal és evangélikusokkal. Miszlát évszázadokon keresztül olyan nemesi családok uralták, a Márffyak (szentkirályszabadjai), Kissek (nemeskéri), Inkeyek (pallini), akik országos viszonylatban is jelentős személyiségek voltak. Felvirágzását, közel három évtizedes mezővárosi rangját (1843-1886) többek között annak köszönhette, hogy földesurai kiemelten törődtek a faluval.

Talán kevesen tudják, hogy Nemeskéri Kiss Pál császári és királyi kamarás, a fiumei szabadkikötő és a tengermellék kormányzója itt született Miszlán, és itt is van eltemetve a fenyves erdőben, kívánsága szerint ott, ahol a lova megbotlott. Szülei, Forintosházy Forintos Jozefa és Kiss János királyi udvarnok, a miszlai katolikus templom falában alusszák örök álmukat.

Sok tehetséges embert adott Miszla az országnak, akikre méltán lehetnek büszkék. Óvónők, tanítók, tanárok, egyetemi oktatók, professzorok szép számmal találhatók a Miszláról elszármazottak között. Magas rangú katonatisztek, agrármérnökök, közgazdászok, jogász doktorok, gyermekorvosok, gyógyszerészek, pénzügyőrök, közigazgatási szakemberek, de még olyan ritka hivatású szakembereket is találhatunk a sorban, mint geodéta, írásszakértő, fotóművész. Ők azok a szerencsések, akik kényszerűségből vagy helyes felismerésből időben megtalálták a boldoguláshoz vezető utat. S mi legyen azokkal, akik nem vették vállukra a vándorbotot, szüleik oltalmára szegődtek? Honnan kapják a hűséget, a megtartó erőt, s a felismerést, hogy ebben a faluban is érdemes és lehet élni tartalmas életet? Az elmúlt évtizedekben időleges és gyenge kísérletek történtek arra, hogy legalább a nőket foglalkoztathassák helyben. Például bértojatást vállaltak a környező gazdaságok számára. Egy budapesti vállalattal szerződést kötöttek hulladék textil termékek válogatására, osztályozására. Húsipari cégnek fémkesztyűket készítettek, s beindítottak egy savanyító üzemet. Igazán ezek a vállalkozások nem hozták meg a hozzájuk fűzött reményt.

Időről időre történtek kezdeményezések, például a bikádi turulfesztivál megrendezésére, vagy az egyre népszerűbbé váló falunapokra és a nyugdíjasok baráti körének programjainak szervezésére. Lesz-e még, aki ismeri a határrészeket, dűlőneveket, aki tudja, hol van a Hollóstető, Rókaugrató, az Erőslapi forrás, a Csicserhegy, Csikójáró, az Erdőföld, a Szűcsoldal, a Laposcser, az Ürgehegy, a Parraghegy, a Borsókertek, a Hurkavölgy? Pedig ezekben a nevekben felismerhető a falu múltja, történelme, hangulata. Egy emberöltő után már ki emlékszik a földszerzés, a gyarapodás jó ízére? Pedig hajdan hatalmas hajtóerő volt a miszlai emberek életében is a földszerzési vágy. Ennek teljesülése sok embernek elérhetetlen álom volt. Megváltozott körülöttünk a világ, a föld jó időre kiesett értékrendünkből. Ezért is menekültek a földtől az emberek. Csakhogy a megtartó örömökre az itthon maradóknak is elengedhetetlen szüksége volt. Miszlán is megteremtődtek a komfortosabb élet lehetőségei ( vízhálózat kiépítése, a vezetékes gáz eljuttatása a háztartásokba, a modern telefonhálózat, a szennyvíz tisztítása, stb.) Sokan az idegenforgalom fellendülésében reménykednek. Ahhoz azonban, hogy Miszlát is bekapcsolhassák ebbe a vérkeringésbe, sok minden feltétel hiányzik. Elsősorban is a tőkeerős beruházási kedv lehet fontos emelője Miszlának.