Kajdacs

Kajdacs község Tolna megyében, a 63-as számú fő közlekedési út (Szekszárd-Székesfehérvár) mentén fekszik. Ősi település, már a kelták idejében (i.e.500) lakták. Első okleveles említése 1399-ből való, amikor Zsigmond király 11 besenyőnek nemességet ad és megerősíti Nagy Lajos váltságlevelét. A falu neve nemcsak honfoglalás kori lelőhelyként említésre méltó, a középkor viharos századaiban is országos jelentőségő események sodrába került, amikor a magyar koronát őrző Perényi Pétert 1529-ben Kajdacsnál fogta el Szerecsen János. A Szapolyai-párti hadvezér foglyát és a koronát ura után vitte a mohácsi síkra, majd átadta II. Szolimán szultánnak, ő maga pedig hűbéri kézcsókkal ismerte el a szultán magyarországi uralmát.

A történet életre keltése jegyében 1867-ben I. Ferenc József, ezután pedig 1916. december 17-én IV. Károly koronázási dombjához szállítottak 5-5 kilogramm földet Kajdacsról Budára.

A falu a középkorban a környék legnépesebb települése volt. A szekszárdi vilajet összeírása szerint 1572/73-ban Kajdacson 32 családfő fizetett adót, a török hódoltság és a Rákóczi szabadságharc alatt azonban elnéptelenedett. Újratelepítése 1713-1719 között történt; a színmagyar lakosságú Faddról 1713-1715 közötti időben jelentős számban érkeztek telepesek.

A török kiűzése után a környék új birtokosai között megjelentek a XV. században Liptó megyében birtokot szerző Sztankoványszkyak is. A család, amely házasság és birtokcsere révén került 1724-ben Kajdacsra, a 19. századi megyei közéletben jelentős szerepet játszott. Nyughelyüket a Sztankovanszky mauzóleumot Ybl Miklós és Ney Béla tervei alapján eklektikus stílusban építették 1876-ban. A község közepén fekvő egykori kastélyuk (Arany János utca 173.) ma az általános iskolának ad otthont.

A műemlék jellegű barokk római katolikus templomot 1891-ben teljesen átalakították.